2012. február 29., szerda

Bár az árvácskát még télen is látni a virágágyásokban, én most tavaszvárónak készítettem.
Leírása (sajnos erről nincs fotó): kör alakban tettem ki 4 rétegben a gyapjút. Az első átnedvesítés után kerültek rá az eltérő színek, ill. árnyalatok. Kicsit meghengergettem és amikor már kapaszkodtak a szálak, kialakítottam a szirmokat. Az igazi gyúrás, most már jó meleg vízzel, ezután következett. Szükség szerint még gyúrás közben is megvagdostam. Öblítés után a közepeket hátulról összehúztam és a szirmokat kicsit megigazgattam. Csodálatos, hogy a már kész nemez úgy marad, ahogy csak akarom!


2012. február 20., hétfő

Még egy kis halacska...
A hasa ennek is üreges, jól kitömve szárítottam. A készítése pont úgy történt, mint az elsőnél.




2012. február 15., szerda



Elég sok szép színű maradék gyapjúm van, ezért nekiálltam halazni. 
A fenti képen az első kirakást lehet látni, még gyúrás előtt. Mire elkészül az egész, az élénk színek némiképp eltompulnak, mivel az alap gyapjú szálai átszövik egy kicsit a felületet is. Itt most nyers színű gyapjú volt az alap, amire fátyol vékonyságban kiraktam a különböző színeket, majd egy vékony szúnyogháló (lehetett volna függöny darab is) alatt finoman rásimítgattam az alapra. Utána pici tincseket húztam ki a színesekből és átnedvesítve felhelyeztem a mintának szánt motívumokat. 
De nem mondtam el még az elejét az egésznek: buborék fóliából kivágtam egy ovális formát és arra kezdtem kirakni a fehér gyapjút, mindkét oldalon, mivel üregesre akartam a halacskát. Hogy mindkét oldala egyforma legyen, lefotóztam az elkészült első oldalt (ez látható a fenti képen) és ez alapján sikerült a másik oldalt is ugyanúgy kirakni.
Folytatva akkor: a minta kirakása után a finom hengergetés következett, gyakori ellenőrzéssel, nem másztak-e el a gyapjútincsek. Amikor már alakult a dolog, nekiálltam az ollóval megszabdalni az uszonyokat és utána még gyúrni, gyúrni. Egy idő után kiszedtem a száján át a fóliát és simogattam még szappanos kézzel az orra fölött, meg az álla alatt, hogy szépen álljon az egész.
Öblítés után puha papírral tömködtem ki, hogy formára száradjon.
Már készülök a következőre :))

2012. február 7., kedd




Santi élete utolsó négy hónapját nálam töltötte. A lányom kutyusa, de amikor betegen rendszeresen gyógyszerezni kellett és meleg lakásra, meg napközbeni babusgatásra volt szüksége a hajlott korú kutyusnak, hozzám költözött. Hatféle szívgyógyszernek köszönhetően viszonylag jól megvolt, bár a nap nagy részét pihenéssel töltötte. Két hete kezdődött, hogy a hátsó lábaira nem tudott ráállni. Az állatorvos különböző gyógyszerekkel, köztük erős fájdalom csillapítóval kezelte, de a lábra állás mégis olyan fájdalommal járt Santinak, hogy végig sírt, nyüszögött, le-le rogyott. Az utolsó napokban egy hatalmas törülközőbe fogva, ketten cipeltük le az udvarra, hogy pisilni tudjon.
Pénteken kellett elköszönnünk tőle.
A lányomnak készített nemez képpel neki állítottam emléket. Amikor a hat éves Olivér meglátta, percekig csak állt és nézte, aztán elkezdte simogatni a puha gyapjút…  


In memoriam Santos